Szendi Gábor
Kell-e nekünk influenza oltás?

A gyógyszeripari függetlenségére büszke British Medical Journal hasábjain 2006 októberében ingerült vita bontakozott ki azt követően, hogy Tom Jefferson, a független orvostudományi elemzéseket végző Cohrane szervezet tagja "Influenza oltás: egészségügyi irányelvek kontra tények" címmel vitairatott jelentetett meg, melyben azt állította, hogy miközben széles körben alkalmazott influenza elleni védőoltás óriási összegeket emészt fel, eközben a független, nem a gyógyszeripar által végzett elemzések szerint az oltások különféle okokból hatástalanok, ill. biztonságosságukat kevés tény támasztja alá. Jefferson kritikáját többen azzal verték vissza, hogy az influenza oltás célja nem a járvány megelőzése, hanem a komplikációk és az influenza-halálozás csökkentése. Ám Jefferson felvetése nem áll egyedül. Lone Simonsen, az amerikai Nemzeti Allergia és Fertőző Betegségek Intézetének kutatójának és munkatársainak 2005-ben az Archives of Internal Medicine orvosi szaklapban megjelent, az USA egész lakosságát felölelő elemzése kimutatta, hogy miközben az USA 65 év feletti lakosságának 1980-as 15%-os oltottsági szintje 2001-re már 65%-ot ért el, az influenza halálozás jóformán nem változott semmit. Ez annál is meglepőbb, írják a szerzők, mert a kormányok oltás-politikáját erősen meghatározzák azok a nem kontrolált, a gyógyszeripar által lefolytatott hatásvizsgálatok, amelyek szerint az oltásokkal az influenza-halálozás 70-80%-a elkerülhető. Az amerikai vizsgálattal teljesen megegyező eredményre jutott az olasz Caterina Rizzo, a Bari Egyetem kutatója és munkatársai is a Vaccine-ban 2006-ban megjelent elemzésükben. Az olasz kutatók ugyancsak az egész olasz népességben vizsgálták a 65 éven felüliek influenza eredetű halálozását. Teljesen logikus következtetés, ha ilyen arányú beoltottság esetén még a halálozás sem változik, akkor nyilvánvaló, hogy az oltások a fertőzést sem, és a szövődményeket sem képesek meggátolni. Az okok összetettek, pl. vajon arra a vírusra sikerül-e oltani, amely a járványt okozza majd. Ám a védőoltás hasznosságának Achilles sarka az, vajon hatásos-e idős korban az immunizálás. Erre a kérdésre a vizsgálatok szerint a válasz: nem, ugyanis az immunműködések időskori hanyatlása miatt a védőoltások eleve nem váltják ki a megfelelő mértékű tartós védekezést, s innentől már mindegy is, eltalálták-e az oltóanyag fejlesztők az az évi, járványt okozó vírust vagy sem. De ez csupán egy nyilvánvaló magyarázat a sikertelenségre, de közel sem biztos, hogy bármilyen életkorban megéri az oltás, ugyanis ilyen fokú, gyakorlatilag totális hatástalanság azt a gyanút ébreszti, hogy életkortól független hatástalanságról is szó lehet.

Joggal vetődik fel ekkor az a kérdés, vajon egy ennyire kétes értékű oltással milyen egészségügyi kockázat jár, s ha van kockázat, megéri-e? Egyre több elemzés jelzi, hogy az influenza oltást követően 4-8-szorosára nő egy nagyon ritka (1fő/100 00 ember) , de súlyos, bénulást is okozni képes neurológiai betegség, a Guillain Barre szindróma gyakorisága. De számos egyéb kockázata is lehet az oltásoknak, hiszen a vakcina alapanyagát tyúktojásban tenyésztik, s Amerikában a tojások 20-30% különféle kórokozókkal fertőzött. Nálunk? Ki tudja. Sajnos folyamatosan abba ütközünk, hogy elég csak megkapirgálni egy kicsit valamely orvostudományi vagy közegészségügyi sziklaszilárdnak tekintett állítást, és máris kiderül, hogy tévhitekről van szó. Tévhitekről, amit viszont nem jóhiszemű, jót akaró emberek terjesztenek, hanem dörzsölt tudományhamisítók adják el árujukat a kormányoknak és az embereknek.

További érdekességeket tudhat meg hasonló témákról itt.